2024. november 19., kedd

🌟GYƐZELEM, AMIT AZ ÚR JÉZUS VÍVOTT KI A GOLGOTAI KERESZTENâŁïž

„💞De hĂĄla az Istennek, aki a diadalt adja nekĂŒnk a mi Urunk JĂ©zus Krisztus ĂĄltal." 
1Kor 15,57

Nincs teremtmĂ©ny, aki felmĂ©rhetnĂ©, milyen nagy volt az a gyƑzelem, amit az Úr JĂ©zus vĂ­vott ki a golgotai kereszten.
LegyƑzte a vilĂĄgot (lĂĄsd Jn 16,33). MegĂ­tĂ©lte a SĂĄtĂĄnt, e vilĂĄg fejedelmĂ©t (lĂĄsd Jn 16,11).
GyƑzelmet aratott a fejedelemsĂ©gek Ă©s hatalmassĂĄgok fölött (lĂĄsd Kol 2,15) Ă©s teljes diadalt a halĂĄl fölött
 (1Kor 15,54-55;57). És az Ɛ gyƑzelme a mi gyƑzelmĂŒnk is.

Ahogyan DĂĄvid gyƑzelme GĂłliĂĄt fölött Izrael megszabadĂ­tĂĄsĂĄt jelentette, Ășgy Ă©rvĂ©nyes JĂ©zus Krisztus nagyszerƱ gyƑzelme mindazokra, akik az övĂ©i. EzĂ©rt Ă©nekelhetjĂŒk: 
Amikor Krisztus eljött Ă©rtĂŒnk, az „erƑs fegyverest" legyƑzte, hogy kiszabadĂ­tsa foglyait, a börtön zĂĄrjĂĄt összetörte.

A gonosz nem tart többé fogva: Urunk a szabadulåst hozta!
GyƑztesek vagyunk az ĂĄltal, aki szeret minket, mivel „sem halĂĄl, sem Ă©let, sem angyalok, sem fejedelmek, 
sem jelenvalĂłk, sem eljövendƑk, sem hatalmak, sem magassĂĄg, sem mĂ©lysĂ©g, sem semmifĂ©le mĂĄs teremtmĂ©ny nem vĂĄlaszthat el minket az Isten szeretetĂ©tƑl, amely megjelent JĂ©zus Krisztusban, a mi Urunkban" (Rm 8,38-39).

Guy King mondott el egyszer egy törtĂ©netet egy fiĂșrĂłl, aki a pĂĄlyaudvaron vĂĄrta a vonatot, amely a vĂĄros labdarĂșgĂł-csapatĂĄt hozta haza egy igen fontos mĂ©rkƑzĂ©s utĂĄn.
A fiĂș odafutott az elsƑ emberhez, aki a vonatrĂłl leszĂĄllt, Ă©s izgatottan kĂ©rdezte: „Ki gyƑzött?"
AzutĂĄn vĂ©gigrohant a peronon, Ă©s lelkesedve kiĂĄltozta: „GyƑztĂŒnk! GyƑztĂŒnk!"

Guy King mindezt megfigyelte, Ă©s azt gondolta: „Ugyan, mennyivel jĂĄrult hozzĂĄ ez a fiĂș a gyƑzelemhez? Mennyiben vett rĂ©szt a pĂĄlyĂĄn a kĂŒzdelemben?" A vĂĄlasz termĂ©szetesen az, hogy „egyĂĄltalĂĄn semmiben".
De mert ugyanabban a vĂĄrosban lakott, azonosĂ­totta magĂĄt az ottani csapattal, Ă©s annak gyƑzelmĂ©t a magĂĄĂ©nak is vallotta.

Amikor Wellington, Anglia Ășn. „vashercege" nevezetes gyƑzelmĂ©t aratta NapĂłleon fölött, egy francia fĂ©rfi, 
aki a legyƑzöttek közĂ© tartozott, megvĂĄltoztatta az ĂĄllampolgĂĄrsĂĄgĂĄt, brit ĂĄllampolgĂĄr lett Ă©s attĂłl fogva Wellington gyƑzelmĂ©t a magĂĄĂ©nak is tekinthette.

SzĂŒletĂ©sĂŒnktƑl fogva mindnyĂĄjan a SĂĄtĂĄn alattvalĂłi vagyunk, Ă©s ezĂ©rt a vesztes oldalĂĄn ĂĄllunk.
Abban a pillanatban azonban, amikor Krisztust elfogadjuk Urunknak, Ă©s MegvĂĄltĂłnknak, a vesztes oldalĂĄrĂłl a gyƑztes oldalĂĄra kerĂŒlĂŒnk.

William MacDonald -

Nincsenek megjegyzések:

MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se