1Kor 15,57
Ahogyan DĂĄvid gyĆzelme GĂłliĂĄt fölött Izrael megszabadĂtĂĄsĂĄt jelentette, Ășgy Ă©rvĂ©nyes JĂ©zus Krisztus nagyszerƱ gyĆzelme mindazokra, akik az övĂ©i. EzĂ©rt Ă©nekelhetjĂŒk:
Guy King mondott el egyszer egy törtĂ©netet egy fiĂșrĂłl, aki a pĂĄlyaudvaron vĂĄrta a vonatot, amely a vĂĄros labdarĂșgĂł-csapatĂĄt hozta haza egy igen fontos mĂ©rkĆzĂ©s utĂĄn.
A fiĂș odafutott az elsĆ emberhez, aki a vonatrĂłl leszĂĄllt, Ă©s izgatottan kĂ©rdezte: âKi gyĆzött?"
AzutĂĄn vĂ©gigrohant a peronon, Ă©s lelkesedve kiĂĄltozta: âGyĆztĂŒnk! GyĆztĂŒnk!"
Guy King mindezt megfigyelte, Ă©s azt gondolta: âUgyan, mennyivel jĂĄrult hozzĂĄ ez a fiĂș a gyĆzelemhez? Mennyiben vett rĂ©szt a pĂĄlyĂĄn a kĂŒzdelemben?" A vĂĄlasz termĂ©szetesen az, hogy âegyĂĄltalĂĄn semmiben".
Amikor Wellington, Anglia Ășn. âvashercege" nevezetes gyĆzelmĂ©t aratta NapĂłleon fölött, egy francia fĂ©rfi,
SzĂŒletĂ©sĂŒnktĆl fogva mindnyĂĄjan a SĂĄtĂĄn alattvalĂłi vagyunk, Ă©s ezĂ©rt a vesztes oldalĂĄn ĂĄllunk.
William MacDonald -
Nincs teremtmĂ©ny, aki felmĂ©rhetnĂ©, milyen nagy volt az a gyĆzelem, amit az Ăr JĂ©zus vĂvott ki a golgotai kereszten.
LegyĆzte a vilĂĄgot (lĂĄsd Jn 16,33). MegĂtĂ©lte a SĂĄtĂĄnt, e vilĂĄg fejedelmĂ©t (lĂĄsd Jn 16,11).
GyĆzelmet aratott a fejedelemsĂ©gek Ă©s hatalmassĂĄgok fölött (lĂĄsd Kol 2,15) Ă©s teljes diadalt a halĂĄl fölött
LegyĆzte a vilĂĄgot (lĂĄsd Jn 16,33). MegĂtĂ©lte a SĂĄtĂĄnt, e vilĂĄg fejedelmĂ©t (lĂĄsd Jn 16,11).
GyĆzelmet aratott a fejedelemsĂ©gek Ă©s hatalmassĂĄgok fölött (lĂĄsd Kol 2,15) Ă©s teljes diadalt a halĂĄl fölött
(1Kor 15,54-55;57). Ăs az Ć gyĆzelme a mi gyĆzelmĂŒnk is.
Ahogyan DĂĄvid gyĆzelme GĂłliĂĄt fölött Izrael megszabadĂtĂĄsĂĄt jelentette, Ășgy Ă©rvĂ©nyes JĂ©zus Krisztus nagyszerƱ gyĆzelme mindazokra, akik az övĂ©i. EzĂ©rt Ă©nekelhetjĂŒk:
Amikor Krisztus eljött Ă©rtĂŒnk, az âerĆs fegyverest" legyĆzte, hogy kiszabadĂtsa foglyait, a börtön zĂĄrjĂĄt összetörte.
A gonosz nem tart többé fogva: Urunk a szabadulåst hozta!
GyĆztesek vagyunk az ĂĄltal, aki szeret minket, mivel âsem halĂĄl, sem Ă©let, sem angyalok, sem fejedelmek,
GyĆztesek vagyunk az ĂĄltal, aki szeret minket, mivel âsem halĂĄl, sem Ă©let, sem angyalok, sem fejedelmek,
sem jelenvalĂłk, sem eljövendĆk, sem hatalmak, sem magassĂĄg, sem mĂ©lysĂ©g, sem semmifĂ©le mĂĄs teremtmĂ©ny nem vĂĄlaszthat el minket az Isten szeretetĂ©tĆl, amely megjelent JĂ©zus Krisztusban, a mi Urunkban" (Rm 8,38-39).
Guy King mondott el egyszer egy törtĂ©netet egy fiĂșrĂłl, aki a pĂĄlyaudvaron vĂĄrta a vonatot, amely a vĂĄros labdarĂșgĂł-csapatĂĄt hozta haza egy igen fontos mĂ©rkĆzĂ©s utĂĄn.
A fiĂș odafutott az elsĆ emberhez, aki a vonatrĂłl leszĂĄllt, Ă©s izgatottan kĂ©rdezte: âKi gyĆzött?"
AzutĂĄn vĂ©gigrohant a peronon, Ă©s lelkesedve kiĂĄltozta: âGyĆztĂŒnk! GyĆztĂŒnk!"
Guy King mindezt megfigyelte, Ă©s azt gondolta: âUgyan, mennyivel jĂĄrult hozzĂĄ ez a fiĂș a gyĆzelemhez? Mennyiben vett rĂ©szt a pĂĄlyĂĄn a kĂŒzdelemben?" A vĂĄlasz termĂ©szetesen az, hogy âegyĂĄltalĂĄn semmiben".
De mert ugyanabban a vĂĄrosban lakott, azonosĂtotta magĂĄt az ottani csapattal, Ă©s annak gyĆzelmĂ©t a magĂĄĂ©nak is vallotta.
Amikor Wellington, Anglia Ășn. âvashercege" nevezetes gyĆzelmĂ©t aratta NapĂłleon fölött, egy francia fĂ©rfi,
aki a legyĆzöttek közĂ© tartozott, megvĂĄltoztatta az ĂĄllampolgĂĄrsĂĄgĂĄt, brit ĂĄllampolgĂĄr lett Ă©s attĂłl fogva Wellington gyĆzelmĂ©t a magĂĄĂ©nak is tekinthette.
SzĂŒletĂ©sĂŒnktĆl fogva mindnyĂĄjan a SĂĄtĂĄn alattvalĂłi vagyunk, Ă©s ezĂ©rt a vesztes oldalĂĄn ĂĄllunk.
Abban a pillanatban azonban, amikor Krisztust elfogadjuk Urunknak, Ă©s MegvĂĄltĂłnknak, a vesztes oldalĂĄrĂłl a gyĆztes oldalĂĄra kerĂŒlĂŒnk.
William MacDonald -
Nincsenek megjegyzések:
MegjegyzĂ©s kĂŒldĂ©se